A jéghegy ez esetben egy hölgy, aki cseppet sem jéghideg, ellenkezőleg. Nyitott és barátságos. Csak nagyon szomorú. Évek óta járkál orvostól orvosig és keresi a megoldást panaszaira.

Hosszú évek óta székelési nehézséggel küzd. Járt már sebésznél, nőgyógyásznál, vizsgálta proktológus, megoperálták itt és ott, kapott kisebb-nagyobb kezeléseket, problémája mégis változatlan.

Mert hogy is van az az arány? 

A jéghegy csúcsa pusztán 20%. A jéghegy a víz alatt van, nehezen látni, és jóval nagyobb annál, mint ami látszik belőle. Annál is inkább, mert kevesen nézik. Látják a csúcsát, mondják, hopp, ez egy jéghegy, és azon iparkodnak, hogy eltüntessék, elkerüljék, megsemmisítsék az útból. Közben pedig a lényeg elkerüli a figyelmüket.

A székelési nehezítettség csak a jéghegy csúcsa.  

A székelési nehezítettség a probléma, ami látszik. Ám a probléma oka sokkal nehezebben kideríthető. Ezer oka lehet az ilyesfajta tüneteknek. Pszichés, veleszületett anatómiai, gasztroenteorológiai, idegrendszeri és még sorolhatnánk. Ha pusztán a tünetet kezeljük, azzal az ok nem szüntethető meg.

Ma járt nálunk ez a hölgy. Panaszait hallgattuk és koncentráltunk, hogy elvonatkoztassunk a szorosan vett tünetektől. Perineológusként nem először találkozunk ezzel a problematikával. Egy szisztematikusan felépített diagnosztikai logikát követünk ilyenkor. Aminek része a képalkotó eljárásos vizsgálat is. Most is elérkeztünk erre a pontra. Ultrahanggal vizsgáltuk, amikor is feltűnt, hogy a kismedencében a belek bizonyos mozdulatokra rendellenes helyre nyomódnak. Ezzel megakadályozzák a széklet kiürülését. 

Vagyis a probléma oka az, hogy a megváltozott anatómia miatt a működés közben a szervezet önmagát gátolja.

A megoldás nem egyszerű, feltehetően felfüggesztéses hálóműtét, viszont a végére lehet járni, meggyógyítható.